Egy nő vallomása egy gyötrelmes , de igaz szerelemről! Igaz történet alapján! III.rész

Egy nő vallomása egy gyötrelmes , de igaz szerelemről! Igaz történet alapján! III.rész

2015. június 18. 

Gyönyörű tavaszi délután volt. Eszembe jutott aznap este Martin de nem írtam neki, pedig valami mégis hajtott, hogy a közelében lehessek. Amikor egyszer csak váratlan dolog történt. Felhívott telefonon, hogyha kedvem van akkor szívesen eljönne hozzám. Hűűű ennek fele sem tréfa- gondoltam és szívem olyan hevesen vert. Eljön hozzám?- de miért? vajon mi a célja ezzel?Berohantam a fürdőbe, megfürödtem, kisminkeltem magam. Bár nem vagyok a sminkelős fajta. Jobban szeretem ha egy nő igazi nő, szeretem a természetességet, de azon az estén olyan akartam lenni, mint egy angyal. Bájos, és kívánatos. Kinyitottam az ajtót, és ő belépett. Megpillantotta a nőstény  cicám, aki persze azonnal kellette magát, hogy megérintse, és dorombolhasson egy férfinak. Pár perc múlva leült mellém. Úr Isten, most miért jött?Behunytam a szemem, és az illata behatolt az orromba. Felé fordultam, és soha nem éreztem olyan érzést amit akkor. Ismeretlen volt. Nem tudtam, hogyan kell reagálnom, hiszen dolgoztak bennem az érzések, a gondolatok. Nem hagytak nyugodni. Nem tudtam mit tegyek hiszen, olyan váratlanul ért ez a találkozás. Hiszen aznap estére a barátnőmmel Monával, főiskolás bulira készültünk és engem várt. Nem szoktam megvárakoztatni a barátaimat. De most vészhelyzet állt elő. Martin csak nézett rám. Nem kellett mondania semmit. Istenem! Ez az ismeretlen érzés bekebelezett, hiszen soha nem csaltam meg senkit és főleg nem a barátom.  Tisztességes voltam egész életemben. Viszont ez volt az első olyan elsöprő vonzalom amit előtte még nem éreztem. Hirtelen a szemeim közé nézett mint egy farkas, akinek csorog a nyála, és az áldozata tudja, hogy mi fog most következni. Belelehelt a nyakamba. Megijedtem... Megijedtem egy ismeretlen érzéstől, amit még soha nem éreztem. Ekkor csapott meg  a boldogság hívogató szava. Amikor a hátam mögé került, és a nyakam hajlataira barázdáira rátapadt az orra, hirtelen úgy éreztem, hogy menekülnöm kell és nem szabad. De ahogy egyre közelebb éreztem, elgyengített. Extázisba kerültem, és , mint a drog akartam és kívántam őt. az egész lényét. . Rá tettem az enyémet és megnéztem mennyivel nagyobb az enyémnél. Összekulcsoltam az enyémet az övével. Azután elkezdtem simogatni a kézfejét, aztán egyre feljebb és feljebb, erotikusan. A körmeimet belemélyesztettem a húsába. Éreztem a forróságot, a tüzet ami forrt, és izzott a levegőbe. Megfogtam és azt mondtam, hogy gyere ide, nem fog fájni, legalább had öleljelek meg. Átöleltem és magamba szívtam a összes sejtjét, és csak öleltem és nem akartam elengedni. Odabújtam a nyakához és csak szívtam magamba az illatát, és az orrom teljesen átjárták nyaka barázdáit. Közben simogatott és annyira kívántam. Éreztem a szívdobbanását és a forró leheletét ami szinte fuvallatként ért a bőrömhöz. A lábamat odakulcsolta az övéihez, megsimítottam az arcát, és mélyen a szemeibe néztem és éreztem ahogy zilál és ringatózik a teste,és lábaival átfonja a testem. S közben éreztem ahogy egyre jobban kívánom őt és szinte elsöpör mindent. Majd leguggolt és beleültem az ölébe, és egy ritmusra mozogtunk és éreztem ahogy egyre jobban megkeményedik és kíván engem.

 Annyira vágytam Martinra. Ilyet régóta éreztem. és ekkor megcsókolt. Levetkőztetett. Ez több volt, mint szex. Sokkal több. A szívem aranyba öltözött. Ahogy a tavasz szellője beszökött az ablakon, és ahogy megöleltem meztelen testét . Azt hittem meghalok, amikor eljött a behatolás pillanata. Az egész testem olthatatlan tűzzel égett. Többet és többet kívántam belőle. Egy órás szeretkezés után, mert ez az volt egy igazi szeretkezés, felállt és kilépett az erkélyre, hogy rágyújtson. Miközben én úgy gyönyörködtem benne, ahogy Bridget Jones Marccal tette, a kapcsolatuk elején. Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez egy kezdődő kapcsolat volt. Akkor még nem- Csak testiség az ő részéről. Az én lelkemet azonban rabul ejtette.Egész este madarat lehetett velem fogatni. Hát Lilla szállj fel a földre- mondogattam magamnak. Ez még nem jelent semmit. Én azonban többre vágytam. Arra, hogy az övé lehessek.

A háború

A szív háborúja

Merengek. Magam elé bámulok. Nyúzott vagyok. Körbe nézek. De semmi, ezek csak falak hófehér falak. Sírni tudnának. Űvölteni, kiadni magukból, a fájdalmat. Azt hiszed szabad vagyok?Nézz csak rám, nézz a szemembe. Nincs benne más, csak harag. Ugye milyen barna?Halovány barna. Ő ott volt, ez a szem ott volt, és látta,ahogy a sárba tiporva puffant az ember törékeny teste, ahogy a dermesztő szél a csontvelőkbe hatolt, és ahogy a vér a fehér hóba szétterült- Olyan volt, akár, ez a fal. Üres, és fehér. Most is őt bámulom. Ugyanolyan, mint egy perce. Magányos és szomorú. Hogyan lehetne egy tárgy ilyen?Akárcsak az ember. Bármilyen lehet. Az arcom tegnap óta maszatos. Fürdetlen, mocskos, mint én. A bűneimmel ülük, és meredten néznék valakire, ha nem lennék egyedül. Ismét zakatol a fejemben az a furcsa hang, a halál zaja, az emberek zsivaja. Szembe nézek vele. Ismét. Egyedül. A kezeim fáradtak és megtörtek. Évek óta próbálom lemosni róla a szennyt ami ráragadt , de képtelenség. Azt mondta a szomszédom, ha kipróbálom a csodaszerét, akkor sikerülni fog. Megtettem. Semmi hatása nem volt. Még zsőrtölődtem is, egy kicsit, hogy miért nem tűnt már el a múlt a tenyeremről. Pedig azt mondta, ez a lelket is gyógyítja. Én elhittem, hát hogyne hittem volna el. De nem ... Ott van a mocsok színének minden árnyalata a kezemen. Tegnap már a ujjamon is megjelent, es beleröhögött a képembe. Az agyamig hatolt, az az éles, gonosz nevetése. Tudom, hogy kínozni akart, addig amíg nem teszi nyomorulttá a lelkem. Ez már nekem is nevetségesen hangzik...Az már nem létezik. Halott. Érted. Akkor meghalt amikor az utolsó lánctaplas vörösbe borította a tájat. Amikor ájultan feküdtem , és amikor kinyitottam a szemem, észveszejtve menekültem a csapdából ahová bekerítettek. De nem volt más menekvésem. Saját foglyom és rabom lettem. Mostanáig. A fal megvéd. A fal erőt ad. A fal fehér, és várja az utolsó órát, hogy bekebelezhessen.

Egy nő vallomása egy gyötrelmes , de igaz szerelemről! Igaz történet alapján! II.rész

Egy nő vallomása egy gyötrelmes , de igaz szerelemről! Igaz történet alapján! II.rész

2015.június 12. 

Egy igazi férfi, hosszú évek után is képes hódítani a szeme játékával
A kép illusztráció forrás anyagahttp://www.pozitivgondolkodas.com/

Másnap este ismét részegen jött haza Olivér. Leültem a székbe, és a kezembe temettem az arcom. Mi tévő legyek most?. Évek óta sanyargatom a lelkem. Tudom , hogy mit kellene tennem, és még sem teszem meg. Nők milliói vannak így vele. Van egy párom, aki velem él, mégsem hallja meg a kiáltásomat. Semmi válasz nem érkezik. Baj van, emelem fel a kezem, és a kezem felé nyújtom, de csak az őrlődés van úrrá a lelkemen, és képtelen vagyok, hogy változtassak az életemen. Csak tűröm a megaláztatást, és félek a magánytól, hogy talán nem lesz jobb, és  nem találok olyat aki szeretne. De miért bánt el velem az élet?Mindig szerettem... Milyen élet ez?Hová tűnt az önbecsülésem?Évek óta rabságban tartja a szívem és a lelkem, évek óta egy párkapcsolatban élek,  ami boldogtalanná tesz. Pedig nem vágyok másra, csak, szerelemre, mint akárki más ebben az életben. Mikor lesz már elég?Amikor az utolsó pofon is elcsattan?Amikor kedve tartja és már túl sokat ivott megver. Újra és újra,. Elhiteti velem, hogy nincs menekvés, és , hogy nélküle nincs élet. Akkoriban találkoztam újra Martinnal. Legalább tíz éve nem láttam. Általános iskolában beszéltem vele utoljára. Már akkor is aranyos volt de soha nem tekintettem rá férfiként. És egy véletlen folytán valami megváltozott. Egy nap találkoztam vele, és beszélgettünk. Martin azóta megnőtt, magas vonzó férfivá érett, és sármos arca, vadító kék szemének csillogása azóta sem változott meg. 

Két hónapig találkoztunk és beszélgettünk, miközben a vadállat barátom Olivér, akivel együtt éltem nem sejtett semmit. Nem tudott semmit, mert állandóan a kocsmába járt a barátaival, és én azon tűnődtem, miért vagyok még vele?Hiszen ez nem az én világom. Én aki egész életemben tanultam, és bölcsebbé akartam válni, és tanulni, megtanulni mi az igazi élet, mégis hatalmasat hibáztam. Oly annyira megölte a bennem lévő érzelmeket, hogyha valaki felém közeledett, vagy egyetlen percre közel hajolt, én félelemből elrántottam a fejem. Féltem tőle. Rengeteg alkalommal kértem segítséget, de soha nem vették komolyan , és hiába menekültem volna, megtalál és megöl. Nem volt hová mennem. Egyedül éreztem magam, és senkire nem számíthattam. Olivér legjobb barátja az alkohol volt, és ha úgy volt kedve megvert. Sóvárogva hívtam a boldogságot, és a szerelmet, és egy nap végül rám talált. Martin megértett engem, mégis néha úgy éreztem, hogy elvárásai vannak velem szemben. Tudta, hogy barátom van, de azzal védte magát, hogy ő megtehet bármit, mert ő szingli, és ez az én keresztem, mert én élek párkapcsolatban. Két hónapig csak beszélgettünk, amikor megtörtént a felismerés... Úgy éreztem, hogy megismertem, és vonzódom hozzá. Olyan szép volt a lelke, és én egyre jobban vágytam a társaságára.

Egy nő vallomása egy gyötrelmes , de igaz szerelemről! Igaz történet alapján! I.-rész

Drága Naplóm, Atlantis!

A hazugságok hálójába keveredve úgy döntöttem, hogy végre megosztom veled életem egyik legszebb és legnehezebb időszakát, amiben csalás és szerelem is jelen volt, Bohács Lilla vagyok, 4 éve egy nyomorúságos kapcsolatban élek. Szerelmes lettem, és a szerelmemmel csalom a párom. - aki azonban  csak alkalmi kapcsolatot kíván fenntartani  velem, miközben én megsemmisülök. Azt hiszem, nők ezrei jártak ebben a cipőben, amikor nem tudnak hová menni, és bele kell törődniük a jelenlegi helyzetükbe. Pedig mindig van más választás.  Vajon mások, hogyan élték túl ezt a nehéz időszakot?

Amikor Olivér keze nem egyszer eljárt, a sírásé volt a főszerep.
A képi illusztráció forrásanyaga: http://szulokhazamagazin.hu/

Amikor megismertem az élet társam, menekültem valami elől. Amit édesanyám iránt éreztem, és amit tett azzal, hogy meghalt, óriási űrt hagyott bennem. Nem rá haragudtam, hanem magamra, ami miatt nem tudtam megmenteni őt. Nehéz erről az időszakról írni. Nem akartam soha elfojtani magamban, hiszen nem vagyok gyenge nő, tudok sírni és vállalom az érzéseimet. Elvitt magából valamit, amit én majdnem 13 évig kerestem. A halál és az élet összeegyeztethetetlen , és azt hittem, hogy most a hit és az élet sokkal erősebb lesz ebben a küzdelemben. Hogy mi ellen harcoltunk?A rák ellen. Le írhatatlan végignézni, amikor  a rákos sejtek csak egyre burjánzanak, és én tehetetlen vagyok ellene. Elevenen felfalja a lelket, és a testet széttépi, szétmarcangolja, mint egy vadállat. Akkor értettem meg, amikor édesanyám  szemébe néztem, akkor értettem meg, hogy ő már nem küzd, nem akar többé fájdalmat érezni, mert már készen áll valami jobb érzésre. Én ezt az utolsó percig nem voltam képes elfogadni, csak hittem és bíztam a csodákban, és az a kudarc amit akkor éreztem, kitépett belőlem egy darabot, és az elvielhetetlen fájdalom, hogy nincs többé rányomta a  bélyegét a kapcsolataimra. Az emlékezés fájdalmas pillanatában találtam rá valamire ami akkor feledettet velem. Ő volt Olivér. Amikor megismertem megváltoztatta az életem. Újra nevettem. Megtanultam egy fontos dolgot. A szeretet nagyon fontos volt számomra. Így is éltünk egy darabig. Amikor előtört belőle egy másik ember, akit nem ismertem, pedig mindig is az volt, csak én hittem valami másnak. Túl megalkuvó voltam, és mindig úgy tettem, hogy számára jó legyen, az én igényeimmel nem törődve. Mindig a másik ember igényei és kívánságai voltak az elsők nálam. De neki nem volt ennyi elég. Lecsúszott a lejtőn, és az alkohol és a játék szenvedély világába menekült. Innentől nem volt megállás. Egy  vadállattá vált, primitív ember tört elő belőle, és én megpróbáltam megtenni érte mindent. És én túl gyenge voltam, hogy bármit is változtassak. Függtem, és ezt ő is tudta. Nem mertem sokáig bevallani magamnak, de amikor egyre többször a fejemhez vágta ő is, akkor értettem meg, hogy a tulajdona vagyok. Nem fog elengedni, és csak sóvárogva akart a lelkem szabadulni tovább. Szenvedtem, és ezt ő is tudta. Kínzott, napról napra jobban, mire eljutott odáig, hogy képes volt arra, hogy megüssün, és ez csak rosszabb lett. Sanyargattam magam, és dilemában éltem, szabadulni akartam, de ő nem engedte. 

A remény rabja

A remény rabja                                                            

A börtönt sokféleképpen át lehet élni. Amikor az ember rab lesz megfordul körülötte a világ, és akkor tanulja meg értékelni milyen volt szabadnak lenni. Az ember ezerféleképpen lehet rab, a saját maga rabja, és egy világé, ami másképpen működik, mert a rendszer zárt, és kevesen lehetnek részesei a gépezetnek. Amikor el vagy zárva a világtól, minden napod ugyanolyan.  Nem létezik az idő fogalma.  Mindennap ugyanazt teszed, mert nincsen más választásod. Azt hiszed, hogy van, de nincsen. Mint egy jól megalkotott gépezet aminek elkatrésze vagy. Az alkatrészek nem beszélnek, nem lélegezhetnek, és ami a legfontosabb nem érezhetnek. Nem szólhat szád, és nem gondolkozhatsz. Értékes része vagy a gépezetnek. A rád szabott feladatokat tökéletesen véghez viszed, mindaddig amíg tönkre nem mész.  Onnantól kezdve nem próbálnak megjavítani , egyszerűen lecserélnek.  Ez nem más, mint üzlet. Olyan egyszerűvé válik minden, begépiesedik , és befásul a mindennapos hajtásba az ember, abban, hogy újra és újra bizonyítani kell. Ez a közösség zárt, olyan, mint egy harc mező , ahol a lelki sérültek, még megsebzett testtel próbáltál túlélni harcot, és  a  kényszer munkát, a hadi fogságban. Mindennap úgy kelsz fel, hogy kényszerít valami ,  menned kell, de ez nem csupán kényszer, hanem ennél jóval több, fogva tartja az ember egész lényét. Egy idő után megszokássá válik az ébredés, a munka elvégzése, az alvás és az újraébredés.  Az idő telik, és az ember agyában a gondolatok pörögnek, hogyan tudna megszökni. S akkor rápillant  a kezére. De hiszen szabad vagyok. Nem vagyok rab. Nincsen bilincs a kezemen. Ott valóban nincs. De  a lelkemen igen, ezer bilincs rabja vagyok. Az elvárás egyre erőteljesebbé válik, minden látszatot fenntartva kell, hogy részese légy a gépezetnek. Egyszerűen nem lehet másképpen!De közben felőröl  a szabadulás és a menekülés gondolata . Az akarat nem elég ehhez, hiszen elhitetik , hogy nélkülözhetetlenné vált számodra a munkád, és a szenvedésed nem történik hiába. El kell hinned, hogy nélküle nincs esélyed , mert biztonságot ad, és cserébe eltiporja az álmaidat.  Elhomályosodik a szeretteink képe, és az emlékek már csak éjszakánként jelennek meg a fejünkben, fáradt kezünkkel még erőt veszünk, és megírjuk az utolsó levelet. A remény rabjai vagyunk. Bekebeleznek, az agyunkba hatolnak, és egy idő után megtanuljuk szeretni és gyűlölni, de a gyűlölet már olyan közel áll a szerelemhez, hogy beletörődve  már magam is elhiszem, hogy ez szerelem. Jönnek a kételyek, hogy valóban mennem kell-e?Vár e még rám valami szép az életben valahol máshol?Érzem- e a friss levegő illatát, és szemébe tudok- e nézni másoknak, hogy képtelen voltam a változtatni?De elhessegetem a gondolataimat, mert amit ő nyújt, senki mástól nem kaphatom meg.  Manipulál, és én már nem küzdök ellene, hagyom had marcangolja szét e lelkemet, és elhiszem, hogy valami elindult közöttünk.  Méregetem. Szemezgetem, akár a keselyük. A gyűlölet kötödéssé alakul, tudom, hogy ámítás, de hagyom. Olyan ez amikor  fogoly beleszeret a fogva tartójába. Hiszen elhittem végig, hogy nincs más választása az embernek. De van. Ma már tudom. Megkerültem őt, hogy túlélhessem. S átéltem milyen az amikor az ember önmaga rabja, de  a harcot nem adtam fel, és felszabadítottam a lelkem.  Egyszerűen nem győzött le. Hiszen az embernek szeretnie kell annyira önmagát és másokat, hogy joguk legyen a szabadsághoz. 

A 4 soros

III. A 4 soros

Nem szól már a harang alkonyom

kopár kertjében, nincsen már 

 korhadt fa ami visszaréved

az őszi táj csendjére

A rab

A rab

II. A rab

Gályázok a vízen, egybe köt a köddel,

kardja szíven döf és én elvérzem

Felnyögök, a szívemet eszi a méreg

Fáradt testem pezseg és a fő a bűnnel,

Gazul gázolsz, megölsz százszor

Vérem hull a földre, a mocsarak 

szennyébe

Buzdíts, kelts életre, vedd el kardom,

de a lelkem hadd éljen, rabul veheted 

testemet

Kínozz, de kegyelmet nem kérek

Mámor hevében újra megégek

Félve, de érzem, ami régen volt,

Elrabolt, és a szerelemért gályázott. 

A szív szonettje

Néhány versemet csokorba kötöttem 

A szív szonettje

Más vagy egészen és egészben más,

Féltett szonett egy téli éjszakán

Tavasz után, nyár ajkán, fülemüle ajkán 

Szonettként szálltál

Ez voltál régen egy seb mi vérzett,

egészben és félben, pirosan - sértve

Még ez voltál régen, egy tűz mi égett

vízben és égben amit elfújt az élet

A folt homálya a szívedben dalol

az érzék csodája a lelkedben honol

a szemedet tükrözi, elfedi a bajt

új erőt merít a napsugárban

Vérben nyíló virág vagy, testet öltesz 

egy királyban, vérbe hulló

s harag ami felkavar

Selymes napok szárnyán szálltál

nemesebben a világnál.

Felismerés újratöltve

Számos gondolatok kavarognak bennem. Minden emberi érzés átölelve egymást, viharrá kovácsolódott össze. Elmerengtem. Tűnődtem. Az embereken. Figyeltem őket, próbáltam megfejteni a megfejthetetlent. Nem ítélünk, csak ülünk, és ahogy nézem, hogy mennyit hibáznak az emberek, én bölcsebbé válok, tanulok, még jobban boldoggá tesz az, hogy én különbözöm tőlük. Mostanában csalódtam az emberekben. Nem őszinték. Magukkal sem, de főleg másokkal sem. Önző érdekeik hajtják őket. Kapcsolatokat alakítanak ki, de egyik sem őszinte. Főleg zárt közösségbe hiszik azt az emberek a másikról, hogy a barátom. Nézd ott jön a barátom- ezt állítják.Mihelyst kimondják ezt az állítást azt sem tudják mit jelent... Barátomnak érezlek, mert össze mosta a lelkünket a patak, hosszú idő alatt. Összecsiszolt minket az idő, letettél valamit az asztalra. bízhatok benned, számíthatok rád. Tisztellek barátom.. Oly kedves vagy számomra. Elmondhatatlan az  a kincs amit a birtokomban őrzök. Pszt...- kérlek ne mondj semmit. Hiszen úgyis tudom. Ne mondd ki, mert érzem. Erről beszéltek? Nem beszélhettek, hiszen amit itt tapasztaltok.. Oly messze áll tőle. Felszínes kapcsolatok, s közben mind falat emeltek magatok elé, és köré. Majd hazudtok. Magatoknak. Másoknak. De főleg annak akinek pár perce azt mondtátok barátom. Nem tudjátok mi az érték. De hagyom, had marjon a fájdalom a szívembe. Megtanulom. Végre meg, hogy álljak ki magamért. Ott állsz mellettem, valamit mondasz.. Nem hallom.. Halkan valamit suttogtál, de csak egészen halkan. Szó foszlányok jutnak el szívemig, s közben végig tudom, érzem, és tudom, hogy mást gondolsz, és mást mondasz. Csak ámítasz, becsapsz. Rajtam nevetsz, gúnyolsz, hogy belehaljak. Azt hiszitek minden emberi értéket , méltóságot elvehettek tőlem. De nem. Ne gondoljátok. Annál bölcsebb vagyok. 

A szépség ára

Néztem egy divatbemutatót. Elszörnyedve láttam, hogy a magukat a kifutón billegető nőket miért nevezzük modelleknek?

Ki és hogyan határozza meg a szépségideált? Miért kell különbséget tenni, hiszen a nagyanyáink is megmondták, a szépség a természetességben rejlik, függetlenül attól, hogy a szomszéd lány karcsúbb, ezért több férfi hívja el randevúzni.  Nem ezen múlik. De ha nem élünk egészségesen és minél karcsúbbak szeretnénk lenni megszállottan, azonban az nem lesz jótékony hatással sem, lelkünkre sem a testünkre nézve.

Nézzük meg ezt a problémát közelebbről.

A borzalom neve: anorexia. Ami a fiatal lányoknál tipikusan 13- 20 éves kor között alakul ki. Amilyen a magyar társadalmunk mentalitása, talán az ember lánya nem is csodálkozik azon, hogyha a gyermek nem eszik, alacsony a vérnyomása, sápadt az arca. Hiszen be tudják annak, hogy a sok magazinolvasgatás és az állandó mérlegnézegetés csak tini hóbort. Pedig ezek a komoly tünetek nagyobb figyelmet érdemelnek.

Mindenhol tippeket osztogatnak arról, hogyan fogyjunk le, mit tegyünk, hogy vonzóbbá váljunk? Miért jó ez nekünk? Az embernek tisztában kell lenniük értékeikkel, és nem úgy megfelelni, hogy a kedvenc színésznőjükre hasonlítanak, mert ez hamar testkép-zavarhoz vezethet. Mi lehet a kiváltó oka annak, hogy egy nő lemondjon az egészségéről? Adepresszión és a családi problémákon kívül szerepel a listán még a kevés önbizalom.

Miért látja egy felnőtt nő kövérnek magát, ha valójában megfelelő alakja van? Sok sikerorientált nő úgy érzi, hogy csak vékonyan érvényesülhet. Pedig igazából csak most indulnak el a lejtőn. Egy idő után kerülik majd az érzelemkifejezést, partnerükkel való szexuális együttlétet sem fogják kívánni. S ami a legfontosabb: tagadni fogják, hogy azanorexia áldozatai. Pedig ez is betegség, függőséghez vezet, s a halálozási arány elérheti a 8-9 % -ot! Akkor miért jó ez a nők százainak?

Minden nő, amikor öntudatára ébred testi fejlettségének, valakire hasonlítani akar. Gyakran egy gyönyörű modellre, aki épp a kedvenc magazinja címlapjáról cinkosan kacsint rá azt üzenve: „légy olyan, mint én”! Ha ismerünk ilyen lelki vívódásokkal küzdő személyeket, jó, ha tudjuk: nagyon sok támogatásra van szükségük. Mutassunk ki a megbecsülésünket, növeljük önbizalmukat! Az anorexiások sokszor zavarba ejtő vagy elfogadhatatlan dolgokat művelnek. Képtelenek megbirkózni a mindennapi feladataikkal. Esetleg ellenségesnek tűnnek mindenkivel vagy hozzátartozóikkal szemben.

De ami ennél is fontosabb, mondja ki a beteg, hogy gyógyulni akar!

A vámpír csókja

Éjszaka megérintett a vámpír csókja, ami nem volt hamis, csak édes, és fájdalmas. Tudtam, hogy ez a varázs  majd örökké tart, miközben ezt súgta nekem: 

Démoni vers

A szíved vérét akarom

Vöröslő alkonyon

Mikor megérint a Hóhér

Csókja, tudom, te vagy az

Éjfekete erdő sűrű porán

Vágtattam ezüst nyilán

Eltalálta lelkemet mély völgyén lehelet

Fekete párduc ette Démoni Szívemet

Vérem kipattant eremből

Könnyfakasztó könyvemből

Pirosló tűz égette levelem

Hajnalhasadásig égtem. 

Velem vagy az Örökkévalóságban- Édesanyámnak

Érezted már azt, amikor a hó apró szemcséi lábnyomaid emlékét őrzik. Üvöltő,dermesztő szél, átfonja karod, és utolsó martalékává válik az idő. Mennyi érzés, egy parányi kézben összetörve. Szétmorzsolódva a szél elhinti valahol messze egy kietlen földbe. Ahol nem szól már a harang alkonyom kopár kertjében. Nincsen már korhadt fa, ami visszaréved az őszi táj csendjére, mert a végzet elragadja tőled őt, és márcsak az emlékeid őrzik bőre illatát, mosolyát, és minden  olyan  érintést amit csak egy édesanya adhat neked.

Hasonlatok az Örökkévalóságban

Arcod leheletének csordult
Lángját érzem szívemen
Hallod ezt?Zörög és gyilkolna királyi
Címeren
Mint a fákon a tavaszi hajtás,
Nappali kikelet
Borókától fénylő áradat lesi
a szirteket
Szivárvány - kövület az ég tisztaságán
bársonyos lelked festetik világossá
Benned szunnyadok, az övület- kérgén,
Gondolat száll, tested lépén
Ami ragyog és a lávában imát dalol
A mozdulat selymes kikeltje a Föld kékes
hegytetője
A semmi közepén, ülve, állva, összefonva-
szétzilálva, hegyen- völgyön- dombon át a
nyári napsugár hajnalán
hangod fülem éneke
A szirtek ölelése
Gyilkos vagy mártír a szerelemben nem hibázik
Koldus vagy király mindkettőt megvetik a
Napok romján
Olyan vagy akár az esti zápor a cseppjei a szájnak
Akár egy kenyér a haldokló- zsoltárnak
Kúszó idő az időtlenség viharában
Velem vagy az Örökkévalóságban

Az a vad érintés- Mr. Bright vallomása , könyvrészlet

Mindenki és mindenhol hazudik. A  vágy teljesen bekebelezi a férfit, ha akarja a nőt, egy igazi oroszlánná válik. De hogyan és miként éri el, hogy a nő megadja magát?Mitől lesz emberi , és a valóság mitől válik valósággá? Te magadra ismersz, a nagy küzdelemben és a játszmák közepén? Egy részlet a könyvemből.

Az éjszaka mocskos volt a fantáziám, egész éjjel pergett a víz hátamról és semmi más nem járt az eszemben csak a neve és a testének édes íze, amit soha nem éreztem, csak elképzeltem. És ahogy ez megtörtént, úgy indult el bennem egy folyamat egy hatalmas képzelődés, ahogy majd hanyatt fekszik az ágyra és én, mint a vad oroszlán nem kérdezek, csak porrá zúzom a gyengeségét. Hiszen nem akarja, soha nem akart engem. Mindig csak ellenkezett. De azon az éjszakán igazi férfinak éreztem magam, és azt akartam, hogy megtörjön és könyörögjön. Hogy szeretem e megalázni őt? Szeretem a szerelmemmel minden formában kínozni, hogy minden érintésem a húsáig hatoljon, és amikor majd átölelem, akkor érezze, ahogy a mellkasomból kiszakad a szívem, és úgy zilálok mellette, mint egy őrült, akiben a vágy már ezer éve ki akar törni. De én nem engedem, csak elfojtom újra és újra. Micsoda önkínzás, de ő nem éli át azt a kínszenvedést, amit én. Bizsergek, és az akarom, hogy megutáljon, hogy ne kelljen ismét hozzáérnem. Nem akarom, hogy szenvedést okozzon nekem. A fejemben cikázó gondolatok próbáltak megértetni valamit velem, amikor hirtelen belépett a szobába. Én az ágyon feküdtem, a félig meggyújtott cigaretta a számban lógott. Ahogy megláttam, ijedtemben a mellkasomra szórtam a hamut. Gyönyörű volt. Szerelmes lettem újra egy szempillantás alatt. Ahogy közelebb lépett megéreztem az illatát, és a csípőjének mozgása teljesen felkorbácsolta bennem a tűzet. Azt éreztem, élnem kell, és, hogy egy vissza nem térő alkalom tárult elém. Ő csak állt előttem, és hazug mosollyal a száján, csak nevetett. Bármit kérdeztem ő mosolygott, és minden szava hazugság volt. Azt hitte, imádom, ha hazudik. Ha  a képembe mondhatja azt amit hallani akarok. Olyanná tett engem, mint egy állatot. Legszívesebben megütöttem volna, újra és újra minden megbánás nélkül. A húsát akartam, a bőre alá bújni, bele hatolni és bejárni olyan területeket, ahol férfi még nem járt. Nem vett komolyan, csak rajtam nevetett, és az a sanda mosoly haragot gerjesztett bennem. Nem bírtam tovább, a fájdalom szétáradt bennem. Tudtam, hogy kíván. Láttam a szemében, és ekkor elegem lett a játékból!. A szeme minden sarkából engem figyelt. Megfogtam a derekát, de ő kitért az érintésem elől. A melle olyan izgató volt, hogy elterelte a figyelmemet. Felszisszentem, amikor lehajolt és úgy tett, mintha felvenne valamit a földről. A hatalmas lágy rózsaszirom, amit elém tárult, burjánzott, és én tudtam, hogy mire vár. Kigomboltam a farmerom, és a megsimítottam a borostám. Már láttam a tekintetében, ahogy könyörög hogy , hogy az enyém legyen.  Mi lesz már? Hiszen erre vártam. Bosszantott, hogy közben kigúnyol, ezért letepertem a földre. Úgy kaparta körmével a testem, mint egy szűz, aki a  testéért küzd. Nem akarta, csak úgy dobálta a testét, közben  éreztem, ahogy forró testével magára húz, és egyre közelebb érez magában. Micsoda hazugság, megdugni valakit, akit egyben gyűlölök és szeretek. Úgy felordított, hogy már nem bírtam tovább. Mocskos szavak hagyták el a száját. Éreztem játszik velem. Meg kellett büntetnem. Meg kellett úgy dugnom, mint még soha senki nem tette előttem. Bűnös volt a nő, és engem, pedig bűnös szándék kísért. A bizonytalanság, csak fokozta a kétségbeesésem- az Istenit, hiszen férfi vagyok, ahol a vágyak másképpen csapódnak le. Olyasmit mondok el, amit egy nőnek nem szabadna tudnia. Nem akarok nyitott könyvvé válni, hogy azt gondolja, hogy olyan szerencsétlen vagyok, hogy még megkapni sem vagyok képes. Óriási játszmák ezek, amit nő és férfi között csak elképzelni tudunk. De amikor a vágy, az az édes vágy, ordít bennem, egyszerre leszek önmagam és egy vadállat. Képtelen vagyok saját magamon uralkodni. Az emberi érzésektől és dolgoktól mindig megrémülök. Félelmetessé válik számomra, hiszen ebben a világban mindenki hazudik. Mit is ígérhetnék neki? Nem akarok semmit. Ígérjem azt, hogy szeretem és hű leszek hozzá? De mi van akkor ha valaki közbelép, és jön valami jobb és varázslatosabb?Ezért menekültem az érzés elől. Megkapni és megtartani? Túl könnyű és egyben nehéz is. Félretettem a töprengésem, és magamhoz húztam. Láttam a szemében azt a fojtogató vágyat, amit ébresztettem benne. Élvezte, ha durva vagyok hozzá és, ha megmutatom ki a férfi valójában. Elgondolkodtató, igaz?Mit akarnak a férfiak valójában, és mit akarok én?Ne hazudj, ha a tükörbe nézel. Gyarlóak vagyunk, és hazudunk. Mindenhol és ,mindenkinek. Egyedül akihez őszinte a férfi, az önmaga.Ilyen vágyat, még soha nem éreztem. Mindenki vágyik titkon, egy olyan elsöprő szeretkezésre, amit nem adhat meg akárki számára. Megfogtam a kezeit, és durván magamhoz húztam. A szemei csak úgy csillogtak, élvezte azt az

érintést,amit neki szántam. Ideje volt megmutatnom, hogy ne legyen álszent többé.- Hé kislány, ideje nőnek lenned!- kiáltottam felé.....

Interjú Ötvös Zsolt feltörekvő természetfotóssal

A fotózás nem más, mint a szépség kiemelése.  Nemcsak egy kattintás, a fotónak lelke van, épp úgy, mint a művésznek aki megteremti a különleges lehetőséget , hogy valaki mások lehessünk akár pár másodpercre is. Gondolatokat és kételyeket ébreszt bennünk, üzenetet fogalmaz meg, kihozza belőlünk a valódi énünket. Elvarázsol és elrepít a természet világába, megmutatja a csodát amit mi is átélhetünk Ötvös Zsolt természetfotós gyönyörű és meghökkentő képein keresztül. Aki arról mesél nekem , hogy milyen az , amikor a lenyugvó nap szépsége  megérinti a lelkét és pár centiméter  távolságra megörökítheti a Naprendszer központi csillagát.

Miért pont a fotózást választottad?Mikor jöttél rá, hogy te ebben tehetséges vagy?

Chinatown

Az elmúlt évek során, volt egy pár hobbim.   Akik látták a fotóimat, biztattak, hogy ezzel kellene foglalkoznom, és, hogy ne hagyjam abba. Ez oly annyira inspirált, hogy  fejlődni akartam, ezért magam kezdtem el fejleszteni a technikát. A fotózással képes vagyok kifejezni egy élet érzést, és gondolatokat közvetíteni. Boldoggá tesz, amikor fotózom, és az emberek pozitív visszajelzése is megerősítette bennem, hogy érdemes minél több fotót készítenem. 22 éves vagyok, és most már valóban úgy gondolom, hogy van tehetségem hozzá, és szeretnék komolyan a fotózással foglalkozni.

Mik voltak az első fotóid?

Németországban készültek az első makró fotóim, egy Milka csokoládé kockáról, amin két pihenő hölgy napozott egy tóparton. A másik fotóm pedig a német növény termesztésről.  Azt hiszem, hogy sokat segített a szakmám a fotó kiválasztásánál, mert tudtam mi az ami érdekes lehet egy növényen egy olyan  ember számára aki nem foglalkozik növény termesztéssel. Azok  a képek jól sikerültek, bár a  minőségük, még nem voltak annyira jók, hogy azokat megmutathassam az embereknek...

Warriorr

A nap simogató fénye átjárja a testem. Beleborzongok. miközben ereje beborítja a várost. Csodállak. ,mert ha rád pillantok béke költözik belém, és én nem állok az utadba, mert tudom, hogy szabadnak születtél.  Ki vagy te?Nem tudlak megérinteni, csak érezni. Mondd el, mi a titkod, te drága természet!

Mi alapján döntöd el, hogy mit fogsz fotózni?

Két szempont alapján döntök. Ha látok valahol egy képet ami megtetszik , akkor  addig fotózom amíg nem lesz olyan , hogy azt mondhassam. Ezt csak a saját szórakoztatásomra teszem, és ezzel így tanulok. A másik szempont pedig, hogy próbálok olyan dolgokat lefotózni amik megragadják az emberek figyelmét, és napokig a fejükben motoszkál majd. Keresem a különleges pillanatokat, amitől az emberek nem érzik magukat hétköznapinak, és van valami üzenete. Fontos számomra az ember, hogy középpontban érezze magát, ha az én fotóimat nézi, és. hogy elmerüljön benne.

Minden madár társat választ

Milyen üzenetet szeretnél az emberekkel megosztani?

Amikor készítek egy fotót az adott pillanatról, próbálom elkapni a hely hangulatát. Arra törekszem, hogy az emberek  amikor rápillantanak a képekre, úgy érezzék, hogy ők is ott vannak azon a helyen.

Hogyan zajlik nálad egy munkamenet?

Pier

Amikor már megvan a pillanat, és tudom, hogy milyen fotót szeretnék készíteni, akkor összepakolom a megfelelő eszközöket.  Szeretem megtervezni a napomat, mert nem mindig szükséges London utcáin rohangálni egy állvánnyal a kezemben. Néha csak elég egy gép vagy egy objektív. Miután tudom milyen technikát fogok alkalmazni , indulhat a fotózás.  Egy város fotózásánál, megesik, hogy 500 kattintás után, csak egy olyan kép van amire azt mondom, hogy jól sikerült.  Itt már rá is tértem a digitális sötét szobára. Nem elég csak elkészíteni 500 képet, azt  elő is kell hívni és az utómunkálatok is kemény munka. Ez ugyanannyi időt igényel, mint a fotózás.  Egy modell pillantását lefotózni és megmunkálni, nagyobb feladat, mint egy tengerparti fotót retusálni. A végső ellenőrzés után, megmutatom az embereknek.

Szerinted mitől lesz egy fotó sikeres?

Kelenföldi várakozás

Szerintem ez  egy olyan kérdés amire még híresebb  fotósok vagy művészek se tudják a választ. A sikeresség az csak egy bónusz. Ha valaki azért alkot hogy sikeres legyen annak vagy nagyon izzadtság szaga van, vagy nagyon tisztában kell vele lennie, hogyan  érje el, és ezt senkinek nem árulja el. Minden esetre én, nyitott szemmel járok, és mindig figyelek az apró részletekre. Keresem azokat a felejthetetlen pillanatokat, amik megmaradnak az emberek emlékezetében.

Neked mit jelent az, ha fotózhatsz?

Amikor fotózom, észre sem veszem az idő múlását.  Mindig van újabb és újabb dolog amit le szeretnék fotózni és ilyenkor  el engedhetem a fantáziám. Szárnyalok közben és szabadnak érzem magam.

Fagyott csepp a természetből

Mit szeretsz legjobban fotózni?

Különböző városokat,  azon belül pedig  az Urbán légkört, és a természetet, valamint a csillagok fotózását, de ahhoz még sokat kell fejlődnöm, hogy azt láthassam, amit a fotózás előtt elképzeltem a fejemben.

Értél már el komolyabb sikert a fotóiddal?

Egyenlőre csak az ismerőseimnek mutattam a fotóimat.  A közeljövőben szeretnék indulni különböző pályázatokon, és  megismertetni a képeimet az emberekkel.

A jövőben milyen céljaid vannak amit szeretnél megvalósítani?

Ötvös Zsolt , a fotóművész

Új technikát elsajátítani,  a hobbi fotósból hivatásos fotóssá válni, és szeretnék eljutni egy olyan szintre, hogy publikálhassak.

Hivatásos fotósként, mit tudnál elképzelni, milyen cégnek készítenél szívesen fotókat?

Természet fotósként dolgoznék a legszívesebben, de nem utasítanék vissza egy rendezvény fotós lehetőséget sem.

Messziség

Természet fotósként mit fotóznál?

Nagy állat barát vagyok, így inkább a vad világ az ami vonz. A szavannákat meghódító oroszlánok vagy akár egy pingvin csorda az Antarktiszen ez a legnagyobb kihívás számomra.

Melyik fotódra vagy a legbüszkébb?

Készült egy képem a mozgólépcsőkről, mikor át adták az M4 és metrót Budapesten. Miután ki tettem a facebook oldalamra, 3-4 nappal később a Metropol címlapján megjelent a fotóm.  Talán az a képem az.

Ki a példaképed, akitől szívesen tanulnál?

Akitől nagyon sokat tanultam Majoros Zoltán volt. Tőle a  mai napig szívesen tanulnék, nagyon jó meglátásai vannak a kép készítéshez.
 Valamint ha lenne  rá lehetőségem bármely National Geograpic fotóstól.

Filmeket mixeltem, és egy történetet kaptam belőle.

Film- történet

Amikor a Szenvedélyek viharában a Vámpír interjút adott és elmesélte Két tűz közötti Veszedelmes viszonyát akkor érezte a Mélység titkát. Olyan volt, amikor Teljes Napfogyatkozáskor a Sötét zsarúk és a Vizi zsaruk a Titanicra szállnak, hogy Tágra zárt szemeik felnyiljanak, és találkozannak az Ördög ügyvédjével , ki az Armageddon és a Szírének elől menekül, mint egy Szükevény. Ez a fiúk sorsa. Az olyanoké, akik Kosarassá lesznek és megmutatják Naplójukat Joe Blacknek, a persze, ha csak eljön. De ha a Hetedik napon sem jön el , akkor bátran mondhatjuk, hogy egy sakállal van dolgunk, akinek ez volt az Utolsó dobása. Egy olyan utolsó dobása , ami eltalálja az Angol beteget, akit beutalnak egy Halálos terápiára , ahol a betegnek adnak egy tanácsot. : "Keresd a nőt!- még akkor is ha a nő Bamba. Az angol beteg bevallotta, hogy Tűzzel - vassal játszott, és amikor a maffia közelében járt megijedt, és a maffiák, akik Minden héten háborúznak meghallották őt, mert a Sikoly elhalatszott a Partig. Ahol a maffia családjában meglátta a nőt Akire azóta rá van kattanva és akinek Női vonalai vannak. A nőt Lucynek hívják, és aki a Divatdiktárorokkal a Szombat esti lázban Piszkos táncot járt az Összeomlás határáig, ami Las Vegasban a végállomáson ért végett. A nő Legbelső félelme vitte rá, hogy 9 és fél hét alatt Non- Stop Kegyetlen játékot folytatott, pedig alapja Sok hűhó semmiért volt. A Hatodik játék után olyan volt, mint egy Múmia. Majd Meglógott a Ferrárival, Tolvajtempó gyorsasággal száguldott, mint egy Közellenség, a Bosszúállók agyával gondolkodva bekerült a Rémségek könyvébe, amire 22 évente a sötétség kapui záródnak, ahol Titkok kertje van. A nő mégis Rettenthetetlen, és a Hatodik érzékére hagyatkozva , Értelem és érzelem áradatával,  ő tudha Sebezhetetlen. Rájön az Összeeskűvés- elméletre és csak 8 mm választja el a nagy titokról. Kezében van a Függetlenség napjának  a nyilatkozata és a Pelikán- ügyirat. Rájön nincs kiút , neki Bigyó felügyelő hajlammal a Váltság - díjért kell harcolnia. Jelszava: Rekquiem egy álomért!  Már futna a kocsiért amikor rájön sehol az autó.Bátran megkérdezi a körülötte lévő settenkedőktől. "Hé haver hol a kocsim?"Mire egy sötét alak megáll a háta mögött, és a fülébe súgja. Tudom mit tettél tavaly nyáron!Te vagy az Charlie és az angyalaid?Mad Max vagyok kedvesem, és Drágán add az élteted!Eljött az Ítéletnap!A nő érezte, hogy a Temetetlen múlt közeleg. Féktelenül beugrott egy Taxiba és a repülőtérre menekült. Beszállt a repülőre. Üdvözlünk mindenkit a Con Air Fegyencjáratán. Irány az őrült város. Egy hang megszólalt a pilóta  mellett.  Ez egy Lehetetlen küldetés, a Hálózat Csapdájában vagyunk. Lezuhanok. A nő meglátott egy férfit Felemás cipőben. "CSend legyen!Én Alkonyattól- Pirkadattól virrasztok!Én vagyok az apafej, ti meg egyik kutya másik ember. 

"Hová tartunk főnök?

"Egyiptomba" Én leszek Egyiptom hercege.

"És velünk mi lesz?

"Megkapjátok a jutalmatokat 33 mélyen a Pokolban!