A rab
II. A rab
Gályázok a vízen, egybe köt a köddel,
kardja szíven döf és én elvérzem
Felnyögök, a szívemet eszi a méreg
Fáradt testem pezseg és a fő a bűnnel,
Gazul gázolsz, megölsz százszor
Vérem hull a földre, a mocsarak
szennyébe
Buzdíts, kelts életre, vedd el kardom,
de a lelkem hadd éljen, rabul veheted
testemet
Kínozz, de kegyelmet nem kérek
Mámor hevében újra megégek
Félve, de érzem, ami régen volt,
Elrabolt, és a szerelemért gályázott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése