Egy nő vallomása egy gyötrelmes , de igaz szerelemről! Igaz történet alapján! II.rész

Egy nő vallomása egy gyötrelmes , de igaz szerelemről! Igaz történet alapján! II.rész

2015.június 12. 

Egy igazi férfi, hosszú évek után is képes hódítani a szeme játékával
A kép illusztráció forrás anyagahttp://www.pozitivgondolkodas.com/

Másnap este ismét részegen jött haza Olivér. Leültem a székbe, és a kezembe temettem az arcom. Mi tévő legyek most?. Évek óta sanyargatom a lelkem. Tudom , hogy mit kellene tennem, és még sem teszem meg. Nők milliói vannak így vele. Van egy párom, aki velem él, mégsem hallja meg a kiáltásomat. Semmi válasz nem érkezik. Baj van, emelem fel a kezem, és a kezem felé nyújtom, de csak az őrlődés van úrrá a lelkemen, és képtelen vagyok, hogy változtassak az életemen. Csak tűröm a megaláztatást, és félek a magánytól, hogy talán nem lesz jobb, és  nem találok olyat aki szeretne. De miért bánt el velem az élet?Mindig szerettem... Milyen élet ez?Hová tűnt az önbecsülésem?Évek óta rabságban tartja a szívem és a lelkem, évek óta egy párkapcsolatban élek,  ami boldogtalanná tesz. Pedig nem vágyok másra, csak, szerelemre, mint akárki más ebben az életben. Mikor lesz már elég?Amikor az utolsó pofon is elcsattan?Amikor kedve tartja és már túl sokat ivott megver. Újra és újra,. Elhiteti velem, hogy nincs menekvés, és , hogy nélküle nincs élet. Akkoriban találkoztam újra Martinnal. Legalább tíz éve nem láttam. Általános iskolában beszéltem vele utoljára. Már akkor is aranyos volt de soha nem tekintettem rá férfiként. És egy véletlen folytán valami megváltozott. Egy nap találkoztam vele, és beszélgettünk. Martin azóta megnőtt, magas vonzó férfivá érett, és sármos arca, vadító kék szemének csillogása azóta sem változott meg. 

Két hónapig találkoztunk és beszélgettünk, miközben a vadállat barátom Olivér, akivel együtt éltem nem sejtett semmit. Nem tudott semmit, mert állandóan a kocsmába járt a barátaival, és én azon tűnődtem, miért vagyok még vele?Hiszen ez nem az én világom. Én aki egész életemben tanultam, és bölcsebbé akartam válni, és tanulni, megtanulni mi az igazi élet, mégis hatalmasat hibáztam. Oly annyira megölte a bennem lévő érzelmeket, hogyha valaki felém közeledett, vagy egyetlen percre közel hajolt, én félelemből elrántottam a fejem. Féltem tőle. Rengeteg alkalommal kértem segítséget, de soha nem vették komolyan , és hiába menekültem volna, megtalál és megöl. Nem volt hová mennem. Egyedül éreztem magam, és senkire nem számíthattam. Olivér legjobb barátja az alkohol volt, és ha úgy volt kedve megvert. Sóvárogva hívtam a boldogságot, és a szerelmet, és egy nap végül rám talált. Martin megértett engem, mégis néha úgy éreztem, hogy elvárásai vannak velem szemben. Tudta, hogy barátom van, de azzal védte magát, hogy ő megtehet bármit, mert ő szingli, és ez az én keresztem, mert én élek párkapcsolatban. Két hónapig csak beszélgettünk, amikor megtörtént a felismerés... Úgy éreztem, hogy megismertem, és vonzódom hozzá. Olyan szép volt a lelke, és én egyre jobban vágytam a társaságára.

Egy nő vallomása egy gyötrelmes , de igaz szerelemről! Igaz történet alapján! I.-rész

Drága Naplóm, Atlantis!

A hazugságok hálójába keveredve úgy döntöttem, hogy végre megosztom veled életem egyik legszebb és legnehezebb időszakát, amiben csalás és szerelem is jelen volt, Bohács Lilla vagyok, 4 éve egy nyomorúságos kapcsolatban élek. Szerelmes lettem, és a szerelmemmel csalom a párom. - aki azonban  csak alkalmi kapcsolatot kíván fenntartani  velem, miközben én megsemmisülök. Azt hiszem, nők ezrei jártak ebben a cipőben, amikor nem tudnak hová menni, és bele kell törődniük a jelenlegi helyzetükbe. Pedig mindig van más választás.  Vajon mások, hogyan élték túl ezt a nehéz időszakot?

Amikor Olivér keze nem egyszer eljárt, a sírásé volt a főszerep.
A képi illusztráció forrásanyaga: http://szulokhazamagazin.hu/

Amikor megismertem az élet társam, menekültem valami elől. Amit édesanyám iránt éreztem, és amit tett azzal, hogy meghalt, óriási űrt hagyott bennem. Nem rá haragudtam, hanem magamra, ami miatt nem tudtam megmenteni őt. Nehéz erről az időszakról írni. Nem akartam soha elfojtani magamban, hiszen nem vagyok gyenge nő, tudok sírni és vállalom az érzéseimet. Elvitt magából valamit, amit én majdnem 13 évig kerestem. A halál és az élet összeegyeztethetetlen , és azt hittem, hogy most a hit és az élet sokkal erősebb lesz ebben a küzdelemben. Hogy mi ellen harcoltunk?A rák ellen. Le írhatatlan végignézni, amikor  a rákos sejtek csak egyre burjánzanak, és én tehetetlen vagyok ellene. Elevenen felfalja a lelket, és a testet széttépi, szétmarcangolja, mint egy vadállat. Akkor értettem meg, amikor édesanyám  szemébe néztem, akkor értettem meg, hogy ő már nem küzd, nem akar többé fájdalmat érezni, mert már készen áll valami jobb érzésre. Én ezt az utolsó percig nem voltam képes elfogadni, csak hittem és bíztam a csodákban, és az a kudarc amit akkor éreztem, kitépett belőlem egy darabot, és az elvielhetetlen fájdalom, hogy nincs többé rányomta a  bélyegét a kapcsolataimra. Az emlékezés fájdalmas pillanatában találtam rá valamire ami akkor feledettet velem. Ő volt Olivér. Amikor megismertem megváltoztatta az életem. Újra nevettem. Megtanultam egy fontos dolgot. A szeretet nagyon fontos volt számomra. Így is éltünk egy darabig. Amikor előtört belőle egy másik ember, akit nem ismertem, pedig mindig is az volt, csak én hittem valami másnak. Túl megalkuvó voltam, és mindig úgy tettem, hogy számára jó legyen, az én igényeimmel nem törődve. Mindig a másik ember igényei és kívánságai voltak az elsők nálam. De neki nem volt ennyi elég. Lecsúszott a lejtőn, és az alkohol és a játék szenvedély világába menekült. Innentől nem volt megállás. Egy  vadállattá vált, primitív ember tört elő belőle, és én megpróbáltam megtenni érte mindent. És én túl gyenge voltam, hogy bármit is változtassak. Függtem, és ezt ő is tudta. Nem mertem sokáig bevallani magamnak, de amikor egyre többször a fejemhez vágta ő is, akkor értettem meg, hogy a tulajdona vagyok. Nem fog elengedni, és csak sóvárogva akart a lelkem szabadulni tovább. Szenvedtem, és ezt ő is tudta. Kínzott, napról napra jobban, mire eljutott odáig, hogy képes volt arra, hogy megüssün, és ez csak rosszabb lett. Sanyargattam magam, és dilemában éltem, szabadulni akartam, de ő nem engedte.