Néhány versemet csokorba kötöttem
A szív szonettje
Más vagy egészen és egészben más,
Féltett szonett egy téli éjszakán
Tavasz után, nyár ajkán, fülemüle ajkán
Szonettként szálltál
Ez voltál régen egy seb mi vérzett,
egészben és félben, pirosan - sértve
Még ez voltál régen, egy tűz mi égett
vízben és égben amit elfújt az élet
A folt homálya a szívedben dalol
az érzék csodája a lelkedben honol
a szemedet tükrözi, elfedi a bajt
új erőt merít a napsugárban
Vérben nyíló virág vagy, testet öltesz
egy királyban, vérbe hulló
s harag ami felkavar
Selymes napok szárnyán szálltál
nemesebben a világnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése