Black Lipstick, a könyvemből egy részlet, minden ami izgalom és erotika, csak rád vár! Azoknak akik szeretik a thriller műfaját izgalommal és erotikával ötvözve, szíveket és izgalmakat nem kímélve, csattanóval és csavarral ellátva.
A könyvemet , nem csak fantázia alkotta, hanem személyes tapasztalatnak is köszönhetően, az emberek magukra ismerhetnek a könyvben. Van benne üzenet, amit meg szeretnék osztani az emberekkel. Az ember kíváncsi természetű, ösztöneiből gerjed, és most ez a könyv kielégítheti a vágyaikat. Rátalálhatnak a könyvem által egy életérzésre, ahol szabadok lehetnek és nem szégyenkezniük kell, és most beleélhetik magukat a főhős bőrébe, és megélhetik általa, önmagukban eltitkolt és mélyen elrejtett vágyaikat.
Itt megkaphatnak mindent ami eddig csak a fantáziájukban született meg amit, kaland és sejtelem övez. Férfi és nő, ahol nem számít, hogy ki vagy és hogy nézel ki, ahol megkaphatják a megérdemelt, és oly sokszor elképzelt szexuális izgalmat, a lelkük rejtekében titkon, vonzónak érezhetik magukat. Benne van minden, benne vagyok én is. Az érzéseim. Több , mint szerelem. Több, mint rajongás. Több, mint szenvedély. Ez több, mint szórakoztatás, az élményt szeretnék elvinni az emberek otthonába. A könyvemben megtalálhatnak minden olyan érzést, ami fokozza a vérmérsékletüket, a fülledt erotikát, az izgalmas nyomozást, autós és motoros üldözést,és a kielégíthetetlen szerelmet.
"A férfi megállt a verandánál arra várva, hogy mikor kapcsolódik fel az ajtó melletti világítás. A ház tető gerendái között megbúvó madarak megrázták tollaikat . Őket sem kímélte az apróként le eső bugyborékoló esőcseppek. A férfi csapzott hajából, és elázott ruhájából kicsavarta a vizet, arca hirtelen eltorzult amikor az újabb kegyetlen tetteinek elkövetésére gondolt. Szinte már a kezei között érezte az áldozatának a puha testét és elképzelte bőrének finom illatát , rémült arcát miképpen próbálja magát kiszabadítani a kezei fogsága közül. A kicsinyke ház ahol ismét megbújt, hogy az újabb őrületes tervét elkövesse nem tért el az eddigi kísérteties helyektől. Nem mintha nagy jelentőséggel bírt volna , hol esik transzba és hol lesz rajta úrrá az őrület. Olyankor olyan lénnyé változott aki nem volt képes egyetlen egy percre sem emberi módon nevetni. Kezeivel hevesen megrázta kabátjának zsebeit, arra várva, hogy meghallja kulcsának tompa hangját. Az a kulcs nem volt más, mint a pincéjének a kulcsa, ahol rozsdás székeket és asztalokat emésztett évek óta a pince mélye. Elöntötte az agyát a düh , ha nem talált valamit, és ha nem kapta meg azt amit akart. Olyankor amorffá változott a teste, és bőrén is megmutatkoztak az elváltozás jellegzetességei. Dühe előcsalogatta a zöldes keléseket a testén, amik eleinte csak néhány helyen jelentek meg, majd hirtelen egyszerre váltak láthatóvá, de őt ez nem zavarta, nem fintorgott a kelések láttán. De miért is tette volna?Ő olyan fajta ember volt akit egyszerűen boldoggá tett minden bűzös dolog. Az átváltozása hamar bekövetkezett, bár most vált először idegessé, ha arra gondolt, hogy mi van ha mégsem sikerült ma éjjel megölnie a áldozatát . Nem tétovázott, és szélsebesen a pince mélyéig vette az irányt. Rémisztő külseje még saját magát is megrémisztette ezért óvatosan és csendben nyitott be az ajtón. Halk puha léptekkel megindult , de a hideg nyirkos lépcsőn lába megcsúszott, és hatalmas zajt csapott. Mennyezethez erősített lámpa lógott. De nem sok hasznát vették, mert épphogy csak pislákolt. Az ajtó mellett egy nagy halom szemét állt, és egy csapóajtón át vezetett az út egy kísérteties helyre. A szeméttel szemben lévő sarokban egy összekuporodott nő ült a széken. A férfi közelebb lépett hozzá, vigyorgó száján önelégült kifejezés ült és rezdüléstelén arccal bámulta a fogva tartott nőt. A férfi szorosabban összekötözte a lány kezeit, akinek sápadt arca elárulta, hogy ereje fogytán van már. Megindult a pince közepe felé, és maga előtt tolta a nőt majd egyre erőteljesebben taszította le a pince mélyéig. A nő azonban védekezett és megragadta a férfi karját és lerántotta a földre,aki kábultan esett össze a pince bejárat korhadt lépcsőjén. Néhány percig még látni lehetett, hogy elterülten fekszik a földön, de mint egy mindent túl élő csótány lassan vonszolta magát a lépcső fokain, , felsértette sebeit, és kibuggyant belőle egy zöldes váladék. A férfi közeledése megrémítette az éppen menekülő nőt, aki gyorsabban kapkodta a lábait. Az a hihetetlen bűz ami áramlott belőle, egyre beljebb terjeszkedett a pince belsejében. A nő ahogy felért a lépcső legfelsőbb fokára, lélegzette felgyorsult amikor a férfi keze vissza rántotta a földre. Éles kiáltástört elő a pince belsejéből, amiről a külvilág nem sejtette, hogy milyen borzalmat rejt minden egyes zuga. Nem tétovázott sokáig, nagy lendülettel feldobta a lány testét a hátára, és gyorsan az autója felé vette az irányt. Hatalmas lendülettel bedobta a lányt a kocsiba, és elindult a part felé, hogy elvégezze piszkos tervét. A nyomozók előtt akart a parthoz érni, ezért a rövidebb utat választotta ami csak 30 percre volt Los Angeles városától.
A kikötő partjához cipelte és a a hideg vízbe dobta , lehajtott fejjel és a nő kezeit a farönkhöz kötözte. Orra majdnem a vízbe lógott, tudatta kába volt az egy órával rámért ütéstől.
A fához kikötözött keze vörössé vált és hiába gördítette a száját sikolyra, de képtelen volt kiabálni, mert erősen betapasztották. A hatalmas farönk masszívan és elmozdíthatatlanul állt a vízben a kikötő partja mellett. A víz ezüstös felszínén megcsillant a hold fénye. A hideg vízben a nő hisztérikusan rángatta a fát, és összekulcsolt kezeit próbálta kitépte a rönk fogsásából Fáradhatatlanul zilálva, nézte a körülötte lévő tájat, de nem hallott mást csak a víz hullámzását. A víz egyre csak emelkedett, a nő ránézett a víz felszínére és akkor döbbent rá, hogy nem fogja túl élni az estét. Megpróbált sikoltozni, de a tompa nyöszörgésen kívül más nem hagyta el a torkát. Összeszorult a szíve, és a farönköt egyre erőteljesebben szorította a kihűlt testéhez. A levegőben terjengő füst mögül a férfi lépett elő, démoni tekintettel a nőre bámult. A lány elsírta magát, és kétségbeesett arccal nézett a férfira aki önelégült bájvigyort küldött a fuldokló lány felé. Ereje már majdnem elhagyta, és homályos képek jelentek meg előtte. Ahogy a víz egyre csak emelkedett a lány lábaival kapálózott és eszeveszetten nyomta magát a víz felszíne felé. A fejét rángatta minden irányba , tudta, hogy zsákutcába került, de már nem akarta feladni. A hold megvilágította a lány sápadt arcát, majd a víz hullámzó felszínén észrevette az őt bámuló alakot közeledni felé. Megállt a fa mellett. A férfi hirtelen mozdulattal idegesen toporogni kezdett nem érette, hogy a víz miért nem érte már el a várt magasságot. A lány elmosolyodott, de hirtelen arcára fagyott a mosoly, amikor érezte ahogy a víz emelkedik. A férfi csontos keze nyúlt a nő arcához, egészen a nyakáig és egyszer csak belenézett a férfi kegyetlen szemébe. Ahogy közelebbről látta a férfi arcát rémülten ismerte fel a férfit és kiolvasta a férfi szeméből a gyilkos szándékot.
- Akkor elengedtelek, de most befejezem amit elkezdtem. Látom felismertél, Marylin Stevenson! - feszülten kérdezte.
- A nő a betapasztott szája miatt nem tudott válaszolni, de könnybe lábadt szemmel kaparta még erősebben a farönk oldalát, és elrántotta a fejét a férfi érintésétől.
A lány ujjai még mindig a rönkhöz kapaszkodtak, gyenge elfáradt lábai még egy darabig tartották a testét. Vett egy mély levegőt, de elhomályosult előtte minden. A férfi ismét odahajolt a nőhöz, hogy elkapja a nyakát , de hirtelen felkapta a fejét amikor a távolból a szirénák hangját hallotta meg. Körbepillantott, és futásnak eredt. A férfi elborult elméjében nem volt más, csak a pusztítás vágya. Ez az érzés fojtogatta és mart a lelkébe, nyelt egy nagyot és úgy érezte , hogy ez sötét érzés felfalja élve. A felkorbácsolt vágy, üldözte és hajtotta, szíve hatalmas dübögéssel verte mellkasát. Az erdő felé menekült, és ahogy kábultan végig szelte, a faágak húsába suhintottak és arcon vágták. A fájdalom, olyan éles volt, hogy még ekkor sem nem törődött mással, csak a meneküléssel. . Teste összerezzent , félve hátranézett. Összezavarodva torpant meg a földre vetült saját árnyékától. Egy ideig ügyet sem vetett rá, de rémület ült az arcára amikor észrevette, hogy követi őt. Lassan megfordult, azt hitte, hogy az őrület játszik vele, mellkasába egy fájdalmas érzés markolt, és rohanásra késztette. Lábai összegabalyodtak ás úgy indult el, mint aki össze akar esni. Semmi sem moccant körülötte az erdőben. A bugyborékoló víz csendesen állt a saját medrében. Túl nagy volt a csend, minden élőlény elkerülte a patak partját. A rohanástól lélegzete felgyorsult, térdre vetette magát. Ahogy felemelkedett a földről folyamatosan a háta mögé pillantott. A szél hűvös lehelete és a faágak kopogó hangja egyre hangosabban kísértette. Baglyok suhogó hada hatalmas szemei követték a menekülő férfi minden mozdulatát. A nyomozók helyett valami más vette üldözőbe, ami a saját árnyéka volt. Ez az árnyék élt, saját tudattal rendelkezett, tudta, hogy az ember sebezhető. Bármikor képes volt alakot ölteni, és táplálni az emberekben a félelmet. Ez az árnyék, mélyen, apró léptekkel átfonta az emberek testét és bekebelezte őket.
- Megszólítottál, hát most itt vagyok. - szólt a férfihoz, aki rémülten kapkodva az ég felé emelte a fejét, majd a fák közé fúrta magát . Zaj támadt az erdőben, és az árnyéknak sikerült megmarkolnia a férfit, aki dühös arccal tartotta maga elé a kezét és védte ki az ütéseket. Az árnyák közelebb húzódott, és a férfi tenyerét erősen összeszorította, amire a férfi lélegzete elakadt.
- Mondd mit adnál érte, hogyha a vágyaid teljesülnének? A hang egyre csak közeledett felé és futásnak eredt. Kimérten, minden egyes tökéletes megtervezett mozdulattal tudta , hogy ma megkísérti áldozatát, hiszen olyan erővel rendelkezett, hogy senki sem volt képes ellenállni neki. - egyfolytában suttogott a férfinak, miközben körözött mellette.
- Hagyj békén!- megtörten ordított, és ártatlanság tükröződött a tekintetéből.
Az árnyék parázsló szemei a férfira szegeződtek, füstölgő bűze megcsapta a férfi orrát. Arcvonásai elárulták mik a valódi szándékai a férfival, aki hátrált, de az árnyék olyan hatalmas erővel rázta meg a fák lombjait, hogy a föld is beleremegett.
-Annyi közös van bennünk, ne menekülj!- ismét szólt hozzá, és várta, hogy megadja magát a férfi. Az árnyék élvezte a játékot, és ahogy a hold egyre hatalmasabbra fonta magát az égen, az árnyék erejét megnövelte és egyre csak nagyobbra és nagyobbra nőtt, és az őt figyelő férfi eltörpült mellette. A földről felnéző férfi egyenesen az árnyék vibráló szemeibe nézett.
.- Én nem hívtalak ordította a fényforrás felé.
- Dehogyis nem. Gondolkozz! Mindennap és minden éjjel ott motoszkáltam a fejedben-majd az erdő felé emelkedett . Azt parancsolom, hogy hajolj meg előttem! Hatalmas erőt mért a férfira amivel a földre kényszerítette. Térdre rogyott , és nem volt képes felegyenesedni. Pár perc elteltével , megpróbált észrevehetetlenül elkúszni a fák között.
-Egyedül imbolyogtam tétlenül, de most eljöttem és nem távozom üres kézzel! Megállíthatatlannak tűnt , addig nem tágított a férfi közeléből ameddig nem engedelmeskedett. A torkából kitörő visító hang el hallatszott a távolba is. Épphogy megmozdult a férfi erős szorításba kárhoztatta, és nem engedte el, képes lett volna összetörni és porrá zúzni az összes porcikáját. Fájdalom járta át a férfi szívét és próbálta magát kitépni a fogságból. A láthatatlan kezeivel húsába vágta körmeit, de a férfit az ijedtség védekezésre ösztönözte , és hátba vágta az árnyákot aki erre láthatóvá vált. Az árnyék arca eltorzult amikor köd szállt az erdőre. Az arcára volt írva a mérhetetlen harag amit ekkor ébresztett benne az erdő. Őrült szemei a férfira meredtek aki rámutatott az égre. Az árnyék észrevette a férfi arcán a sanda mosolyt, és az égre pillantott. Egy felhő haladt el az égen, és eltakarta a holdat, és hirtelen félhomály terítette be az erdőt. Az árnyék szemei tágra nyíltak, elgyengült és kurtára zsugorodott amíg végül teljesen eltűnt a felhők alatt. A férfi értetetlenül bámulta még pár másodpercig az eget, és tovább vonszolta fáradt testét az erdő sűrűjébe. A falevelek suttogtak a sötétben és az összefonódó fák felett újra a hold fénye világította meg a kitaposott utat. Megtörölte a homlokát, de egy fa mögül érkező hang megijesztette. Épp hogy megfordult meglátta a mesterét kilépni egy hatalmas fa mögül.
- Elég legyen ebből! A frászt hoztad rám, ezt ne csináld még egyszer!- figyelmeztette.
- Szólítottál, hát itt vagyok'- suttogta a mestere, majd lassú kimért léptekkel a férfi felé közeledett. Az arcán azonban látszott és nyilvánvaló volt, hogy nem örül mestere jelenlétének.
- Mit akarsz tőlem már megint?Miért nem hagysz már békén? A férfinak nem kellett sok, erre a kérdésre várt, és egyre határozottabban közeledett felé.
- Tudod te azt nagyon jól. Nem vagyok már teljesen meggyőződve arról, hogy képes leszel véghez vinni az összes tettet. Eddig semmi nem volt képes kizökkenteni , kimérten végrehajtottad az összes ádáz tettet, de úgy vettem észre, hogy valami megmagyarázhatatlan történt veled. Az idegen arca egyre jobban haragra gerjedt, és a pusztítás vágya feléledt benne. Milyen mentséggel tudsz szolgálni nekem a mindentudó mesterednek? – parancsoló hangon kérdezte.
- Nem tartozom többé magyarázattal, és ne félts engem tudom mi a dolgom. - válaszolta mogorván. A sötét gonoszt szolgálta, mégis örökös harcban állt a pusztító vágyával, ami napról napra jobban szétmarcangolta.
- Dehogy tudod, lágyan lassan közelebb hajolt a férfihoz, és cinikusan bele suttogta a fülébe, addig nincs vége ameddig én nem mondom, pupillája kitágult, és úgy fújtatott mint egy megvadult bika. Addig ameddig feletted állok, addig azt teszed amit én mondok.
- Most az egyszer még megbocsájtok, mert a lányt hiába találták meg a nyomozók nem élte túl.
- Honnan tudod?- kérdezte ideges hangon...
- Hát még mindig nem érted?Én mindent tudok, és mindenhol ott vagyok.
- Ez így nem lesz jó... A nyomozók megtalálják a másik prostitualtat és ő emlékezni fog az arcomra, és eljutnak hozzám. - bűnbánóan nézett rá .
- Elég legyen már ebből a hisztérikából, nyugodj meg', itt az egyedüli félnivalója a nyomozóknak van .A másik lány miatt pedig nem kell aggódnod.
- Ezt meg, hogy érted?- szemrehányóan kérdezte.
- Úgy gondoltam, hogy már egyedül képtelen vagy véghez vinni pokoli tervemet , ezért meglátogattam, de már holtan feküdt az ágyában . A kábítószer végzett vele, nem én. Isten lássa lelkemet- a férfira nézett és hangos nevetésbe kezdett, miközben szemeit forgatta szeme gödrében. Ugyan, te figyelmeztetted , hogy ne csinálja- folytatta. Ne nézz így rém, egy újjal sem nyúltam hozzá, az az átkozott szer végzett vele.
- Hirtelen felcsaptál orvos szakértőnek?
- Ugyan, azért már ennyi idő után képes vagyok megállapítani a halál okát. - önelégülten válaszolta.
-Ki hitte volna- felsóhajtott, és elindult az erdő irányába.
- Mégis hová mész?- meglepetten kérdezte a férfitől.
- Mit gondolsz?Elfáradtam, haza akarok menni, és örülnék ha többet nem háborgatnál, mert legközelebb nem mondom el még egyszer- súlyos pillantást mért rá.
- A mestere megigazította a kabátját , felhúzta az orrát, és percek alatt eltűnt az erdőből. Hűlt helye volt már a két gonosztevőnek, a szél ismét feltámadt, didergésre késztetett minden arra tévedt embert Ahogy a nyomozók odaértek a vízhez és a felszínére pillantottak a fahídról, a nő kezei még mindig a farönköt szorongatták, miközben az egész teste már egy ideje a víz alatt lengett. Elvágták a kötelet és a földre fektették. Sarah megpróbálta újra éleszteni, de a mellkasa nem emelkedett.
- Gyerünk, ne add fel, és egyre erőteljesebben próbálkozott.
- Már meghalt Sarah!- tette Thomas a nő vállaira a kezeit.
- Elkéstünk, tudta, hogy a víz megfog emelkedni!Miféle istenadta játék ez? Esélyünk sem volt, hogy megmentsük. Megállt a farönk mellett és a víz felszínén megcsillanó hol fényét bámulta. Mind egyedül végezzük.- elmélkedve nézett a távolba...Ki és hogyan? Ezért fogant benne, hogy vagy erőt vesz magán, és a jövőbe tekint, vagy végleg eltemeti magát. Könnyű úgy embereket elkísérnie a végső útjára, hogy nem ismerte őket. Csupán belenéz a szemükbe, ahogy meredten bámulnak a végtelenségbe. Látja, ahogy letakarja őket a halotti lepellel a halottkém. De nem érez fájdalmat, nem sír. Nem látta a születésüket, csak a haláluk utáni állapotban volt jelen és részese az elmúlásnak. Ő nem képes a megsiratására, és nem azért, mert képtelen az érzésekre, hanem már megértette, hogy elkerülhetetlen a végzet. Megértette, hogy mi az élet mechanikája, hogy bármit is próbál elrejteni, az képtelenség. Nem lehet harcolnia valami ellen ami részese a mindenségnek. Jelen van akár a szerelem. Ez is egy érzést ad, és megtanítja elfogadni. Nincs különbség a kettő között, csak az út számít, hogyan jut el a végletekig. Tőle függ, hogy a felesleges, hasztalan érzésnek szenteli az életét, vagy megtalálja a hanyatlásból a kiutat. Az egyetlen ami az övé, az a lelke. Ami tiszta. Ez az amit akar a fény másik oldalán álló gonosz. Hiszen Sarah az életet választotta. A harcot, hogy saját magát igazolja. De közben elsétál a másik énje mellett, aki csak a boldogságot kutatja. "
