2016. június 30., csütörtök

Egy nő vallomása egy gyötrelmes , de igaz szerelemről! Igaz történet alapján! III.rész

Egy nő vallomása egy gyötrelmes , de igaz szerelemről! Igaz történet alapján! III.rész


2015. június 18. 

Gyönyörű tavaszi délután volt. Eszembe jutott aznap este Martin de nem írtam neki, pedig valami mégis hajtott, hogy a közelében lehessek. Amikor egyszer csak váratlan dolog történt. Felhívott telefonon, hogyha kedvem van akkor szívesen eljönne hozzám. Hűűű ennek fele sem tréfa- gondoltam és szívem olyan hevesen vert. Eljön hozzám?- de miért? vajon mi a célja ezzel?Berohantam a fürdőbe, megfürödtem, kisminkeltem magam. Bár nem vagyok a sminkelős fajta. Jobban szeretem ha egy nő igazi nő, szeretem a természetességet, de azon az estén olyan akartam lenni, mint egy angyal. Bájos, és kívánatos. Kinyitottam az ajtót, és ő belépett. Megpillantotta a nőstény  cicám, aki persze azonnal kellette magát, hogy megérintse, és dorombolhasson egy férfinak. Pár perc múlva leült mellém. Úr Isten, most miért jött?Behunytam a szemem, és az illata behatolt az orromba. Felé fordultam, és soha nem éreztem olyan érzést amit akkor. Ismeretlen volt. Nem tudtam, hogyan kell reagálnom, hiszen dolgoztak bennem az érzések, a gondolatok. Nem hagytak nyugodni. Nem tudtam mit tegyek hiszen, olyan váratlanul ért ez a találkozás. Hiszen aznap estére a barátnőmmel Monával, főiskolás bulira készültünk és engem várt. Nem szoktam megvárakoztatni a barátaimat. De most vészhelyzet állt elő. Martin csak nézett rám. Nem kellett mondania semmit. Istenem! Ez az ismeretlen érzés bekebelezett, hiszen soha nem csaltam meg senkit és főleg nem a barátom.  Tisztességes voltam egész életemben. Viszont ez volt az első olyan elsöprő vonzalom amit előtte még nem éreztem. Hirtelen a szemeim közé nézett mint egy farkas, akinek csorog a nyála, és az áldozata tudja, hogy mi fog most következni. Belelehelt a nyakamba. Megijedtem... Megijedtem egy ismeretlen érzéstől, amit még soha nem éreztem. Ekkor csapott meg  a boldogság hívogató szava. Amikor a hátam mögé került, és a nyakam hajlataira barázdáira rátapadt az orra, hirtelen úgy éreztem, hogy menekülnöm kell és nem szabad. De ahogy egyre közelebb éreztem, elgyengített. Extázisba kerültem, és , mint a drog akartam és kívántam őt. az egész lényét. . Rá tettem az enyémet és megnéztem mennyivel nagyobb az enyémnél. Összekulcsoltam az enyémet az övével. Azután elkezdtem simogatni a kézfejét, aztán egyre feljebb és feljebb, erotikusan. A körmeimet belemélyesztettem a húsába. Éreztem a forróságot, a tüzet ami forrt, és izzott a levegőbe. Megfogtam és azt mondtam, hogy gyere ide, nem fog fájni, legalább had öleljelek meg. Átöleltem és magamba szívtam a összes sejtjét, és csak öleltem és nem akartam elengedni. Odabújtam a nyakához és csak szívtam magamba az illatát, és az orrom teljesen átjárták nyaka barázdáit. Közben simogatott és annyira kívántam. Éreztem a szívdobbanását és a forró leheletét ami szinte fuvallatként ért a bőrömhöz. A lábamat odakulcsolta az övéihez, megsimítottam az arcát, és mélyen a szemeibe néztem és éreztem ahogy zilál és ringatózik a teste,és lábaival átfonja a testem. S közben éreztem ahogy egyre jobban kívánom őt és szinte elsöpör mindent. Majd leguggolt és beleültem az ölébe, és egy ritmusra mozogtunk és éreztem ahogy egyre jobban megkeményedik és kíván engem.
 Annyira vágytam Martinra. Ilyet régóta éreztem. és ekkor megcsókolt. Levetkőztetett. Ez több volt, mint szex. Sokkal több. A szívem aranyba öltözött. Ahogy a tavasz szellője beszökött az ablakon, és ahogy megöleltem meztelen testét . Azt hittem meghalok, amikor eljött a behatolás pillanata. Az egész testem olthatatlan tűzzel égett. Többet és többet kívántam belőle. Egy órás szeretkezés után, mert ez az volt egy igazi szeretkezés, felállt és kilépett az erkélyre, hogy rágyújtson. Miközben én úgy gyönyörködtem benne, ahogy Bridget Jones Marccal tette, a kapcsolatuk elején. Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez egy kezdődő kapcsolat volt. Akkor még nem- Csak testiség az ő részéről. Az én lelkemet azonban rabul ejtette.Egész este madarat lehetett velem fogatni. Hát Lilla szállj fel a földre- mondogattam magamnak. Ez még nem jelent semmit. Én azonban többre vágytam. Arra, hogy az övé lehessek.






A háború



A szív háborúja


Merengek. Magam elé bámulok. Nyúzott vagyok. Körbe nézek. De semmi, ezek csak falak hófehér falak. Sírni tudnának. Űvölteni, kiadni magukból, a fájdalmat. Azt hiszed szabad vagyok?Nézz csak rám, nézz a szemembe. Nincs benne más, csak harag. Ugye milyen barna?Halovány barna. Ő ott volt, ez a szem ott volt, és látta,ahogy a sárba tiporva puffant az ember törékeny teste, ahogy a dermesztő szél a csontvelőkbe hatolt, és ahogy a vér a fehér hóba szétterült- Olyan volt, akár, ez a fal. Üres, és fehér. Most is őt bámulom. Ugyanolyan, mint egy perce. Magányos és szomorú. Hogyan lehetne egy tárgy ilyen?Akárcsak az ember. Bármilyen lehet. Az arcom tegnap óta maszatos. Fürdetlen, mocskos, mint én. A bűneimmel ülük, és meredten néznék valakire, ha nem lennék egyedül. Ismét zakatol a fejemben az a furcsa hang, a halál zaja, az emberek zsivaja. Szembe nézek vele. Ismét. Egyedül. A kezeim fáradtak és megtörtek. Évek óta próbálom lemosni róla a szennyt ami ráragadt , de képtelenség. Azt mondta a szomszédom, ha kipróbálom a csodaszerét, akkor sikerülni fog. Megtettem. Semmi hatása nem volt. Még zsőrtölődtem is, egy kicsit, hogy miért nem tűnt már el a múlt a tenyeremről. Pedig azt mondta, ez a lelket is gyógyítja. Én elhittem, hát hogyne hittem volna el. De nem ... Ott van a mocsok színének minden árnyalata a kezemen. Tegnap már a ujjamon is megjelent, es beleröhögött a képembe. Az agyamig hatolt, az az éles, gonosz nevetése. Tudom, hogy kínozni akart, addig amíg nem teszi nyomorulttá a lelkem. Ez már nekem is nevetségesen hangzik...Az már nem létezik. Halott. Érted. Akkor meghalt amikor az utolsó lánctaplas vörösbe borította a tájat. Amikor ájultan feküdtem , és amikor kinyitottam a szemem, észveszejtve menekültem a csapdából ahová bekerítettek. De nem volt más menekvésem. Saját foglyom és rabom lettem. Mostanáig. A fal megvéd. A fal erőt ad. A fal fehér, és várja az utolsó órát, hogy bekebelezhessen.