II. Fejezet
Los Angeles városának kívül eső részénél, szebbnél- szebb házak álltak. Különösen egy, ami felhívta a figyelmet. Az a ház hatalmas volt. Magas falak vették körül a szobákat, amit piros színek borítottak. A függöny lebegett az ablak nyílásán beszökő leheletnyi nyári szellőtől. A polcokon egymás mellett álltak a krimik és a finomabbnál-finomabb új női parfümök. Az utca már csendes volt. Kocsik sem jártak. Csak egy kis fény lopakodott be a szobába. A szoba közepén állt a szentéj ágya.. A szerelem oltára, gyönyörű selyem ágyneművel körülvéve. Sokan megfordultak már ebben az ágyban. A sarokban egy lélegzetelállító modern bútor pihent. Tulajdonosának, elegáns háza volt, értett hozzá, hogyan varázsolja gyönyörűvé, a falakat, az ablakokat, az ajtókat, amik ezernyi titkot zártak magukba oly sok év alatt. A szobák tudták, hogy valami félelmetes, történt az ágyon. Az ágy felől egy lány nyöszörgése törte meg a csendet. Lefelé fordított tenyere az ágy sarkában koppant a parkettán. Vére cseppenként bugyogott és vette körbe azokat a fiatal selymes ujjakat. A sikoly egyre mélyebben kúszott a paplanban. A párna a vér összes foltját magába szívta. Az a sötét féktelen harag, most készült elszabadulni a szobában. Egy hosszú újj nyúlt a lány arca felé és törölte le mélyvörös rúzsát a szájáról. Kesztyűt viselt, hogy újlenyomata ne árulkodjon semmiről. A lány megpróbált megfordulni, de minden egyes lélegzetvételnél körmeit magába vájta. Halkan összeszorított ajkakkal könyörgött életéért.
Kérem, ne tegye! De senki nem figyelt rá. A halál megérezve a lány vérének illatát, már ott állt az ajtóban, és várta mikor kebelezheti be végleg zsákmányát. A férfi átfonta karját, miközben a fülébe szavakat suttogott. A lányt saját meztelen teste kínozta szüntelenül.
-Szabadulni akarsz?- kérdezte felindultan a férfi.
A kezeit összekötözte és az ágy sarkához rögzítette, hogy semmilyen módon ne tudjon kiszabadulni.
-Most meg sírsz? Hiába könyörögsz, nem érsz el semmit.
Hűvös lett a szoba. Némaság vette körül lány testét. Gyönyörű testének hamvas vére percek alatt kínzó, jéghideg börtönné változott. Bezárta az örök kárhozat. Szemei a fal felé meredtek. A párna már mozdulatlan volt, nem rángatta görcsösen egyetlen kéz sem. Csupán egy pihe emelkedett fel a dunyhák közül. A férfi felállt. Odasétált az ablakhoz. Miközben a padló nyikorgott, majd gondosan behúzta a függönyöket. Betakarta a lány lábait, eloldozta a testet, és megfordította. Végigsimította az arcát, a karját, lágyan beletúrt a hajába. Mélyen beleszívott a hajába.
Szeretem az illatod. A liliomra emlékeztet. – majd folytatta.
Órákig tudnék a hajaddal játszani. Majd kábultan simogatta a testet, s a vér illatát szívta magában
- Látod, ezt akartad. Birtokba adni a tested. Belém költöztél, az agyvelőmbe, a szívembe, a lelkembe. De miért?- felindultan kérdezet a testtől. Nem, tudod a választ? – cinikusan folytatta. Rombolsz és pusztítasz. Élve felfalsz és én elégek. Kínoz, szúr, felemészt minden perc, amikor rád gondolok. Úgy néztelek, mint egy csodát. SSSS- rávettél, hogy kövesselek, elöntötte a forróság a testem, s csak azt akartam, hogy szűnjön meg. Örökre! De mégis rám tört a sötétség. Megtalált, bekebelez, és mindenem birtokba akarja venni. Nem ereszt- s nagy sóhajjal a lány hajába túrt egyre durvábban. Azt súgja, hogy az övé vagyok. Te pedig az enyém. A félelmedből táplálkozott, ő súgta nekem, szinte sóvárogva könyörgött, hogy légy az övé. Olyan akartam lenni, mint te. Mindenkinek van egy démona és egy temploma. Ő az enyém, és én követem.
Ahogy beszélt a testhez az összeesett és kisebbnek tűnt. Ahogy elszállt belőle a lélek, elveszítette a lényeget. S gyilkosa számára ő már csak egy lélektelen test volt. A férfi begombolta leheletnyi vékony kabátját. Mielőtt elment, utoljára még ellenőrizte a ház minden szegletét.
Amikor Daniel este tízkor hazaért a lakást teljes sötétségben találta és a felesége nem volt sehol. Az utcáról bevillágított fényben Ami igazán aggasztotta az a szemeteszsák és a szőnyegen lévő furcsa olajszerű foltok voltak. A foltok a hálószobába vezettek, ahol szörnyű látvány fogadta a férfit - kiáltozni kezdett. A felesége az ágyon feküdt, összekötözött kézzel. Az összes ruhája a földön szétdobálva, szétszabdalva. Különös volt, hogy csak a piros ruhák voltak egymás mellé hajítva. Közelebb lépett a felesége kedvenc polcához s látta, hogy az összes parfümöt összetörték. A szobában csend volt. Mégis úgy érezte, mintha valaki figyelné őt. Odaszaladt az ajtóhoz, hogy felkapcsolja a villanyt, de a vezetéket elvágták. Azonnal fényre volt szüksége. Odalépett a komódhoz és előhúzott a harmadik fiókból egy zseblámpát, amit még régen vészhelyzetekhez dugott el. Tudta, hogy nem érinthet meg semmilyen bizonyítékot. Nem kapott levegőt, egyre hátrébb hátrált, amikor megcsúszott az ágy mellett lévő vérpatakban, ahová felesége vére hullott. Az orrát hirtelen megcsapta valami érdekes szag. Nyelt egyet, és közelebb merészkedett a holttesthez, ami még mindig a fal felé meredt. A feje egy pont felé volt fordítva. Végigmérte hajdani felesége gyönyörű testét, és közben kereste a bűz forrását. Daniel még soha nem látott holtestet, és nem is érezte a szagukat. Nem tudta mit keres pontosan, de tudta, hogy ez a szag most más, mint amilyennek lennie kell valójában. Odalépett a szekrényhez, lehúzta a pulóvere úját, és azzal óvatosan kihúzta az éjjeli szekrény fiókját. Majd gondosan kiemelt belőle egy kesztyűt, és felhúzta. Nagy levegőt vett, s közben nyugtatta magát, hogy pár perc az egész, és megkapja a választ, a kérdésére. Még közelebb lépett az ágyhoz, s egy hirtelen mozdulattal megpróbálta közelebb húzni a feleségét. De nem sikerült, mert a test elmozdult, és közben levegőért kapkodott, a szétmarcangolt bőre láttán. Végig gondolta, hogy ki volt az, akit olyan közel engedett magához a felesége. Ki volt az, aki bársonyos bőrét megsimította, csókolta száját, hajába beletúrt, órákon át beszélgetett vele. Daniel, annyira vágyott a neje közelségére, hiszen kapcsolatukat akarták megmenteni. Tudta, hogy egyszer ez lesz a vége, hiszen a felesége bámulatosan kívánatos nő volt, bármelyik férfi megadott volna bármit, csak, hogy egyetlen éjszakára is, de vele lehessen. Az ajtót nem próbálta senki feszegetni. Magától engedte be azt az idegent, aki kárhozatra ítélte és a bűnbe zárta a nő lelkét. Túl sokáig mélázott, amikor észrevette, hogy még mindig nem húzta arrébb a testet. A fejét maga felé fordította és belenézett azokba a hatalmas kék szemekbe. Megrántotta a karját és végre sikerült a hátára fordítani. Amikor már erősebben megcsapta az orrát az a szag, belehajolt az arcába, és akkor vette észre, hogy több vágás is van a testén. Közelebb lépett, és látta, hogy egy fekete rúzzsal kifestették a száját. Megbélyegezték ezzel a színnel. Hirtelen beléhasított, hogy talán eltűnt valami. Gyorsan átszaladt a nappaliból a többi szobába is, és eszeveszett keresésbe kezdett. Amikor már mindent szétdúlt a szobákban akkor jutott eszébe, hogy hogyan fogja ezt megmagyarázni a nyomozóknak. Hiszen hazatérte után már észrevette felesége holttestét és nem az volt az első számára, hogy értesítse őket. A kíváncsisága hajtotta, látnia kellett minden apró részletet. Eszébe jutott a zsák, ami az ágytól nem messze el volt hajítva. Idegesen előhúzott egy hosszú pálcát, amivel belenyúlt a zsákba. De meglepetésére abban csak ruhák voltak. Azt próbálta kitalálni, hogy a miért festették ki a száját? Csak kavarodtak benne a kérdések. Miközben ahogy hátrébb lépett az ágytól egy hatalmas reccsenést hallott, a cipője alól. A padlóhoz hajolt, és egy telefont vett fel a földről. Ez nem lehet igaz- szisszent fel hangosan. Összetörtem az egyik bizonyítékot. Hiszen ez villog- motyogott magában, majd visszanézte a hívásnaplót és egy hívást talált Matthew Douglas-túl. Csalódottá vált- Vajon mit akarhatott ez a férfi. Elővette a telefonját és beütötte ezt a számot. A szám pillanatnyilag nem elérhető.- válaszolta egy hang. Kis idő múlva megpróbálta ismét, amikor nagy meglepetésére kicsöngött. Hirtelen nem tudta, mit mondjon. Mély levegőt vett, sóhajtott, tenyere izzadt amikor , csak kettőt , hármat, majd egyre többet csengett. Amikor már ki akarta nyomni a telefont, egy hangot hallott meg a telefonba megszólalni. Tessék? Itt a Dougles and Dougles ügyvédi iroda, miben segíthetünk?-kérdezte egy bájos női hang.
Jó, estét. A nevem, - majd folytatta. A nevem Jake Adams és Dougles úrral szeretnék be
szélni.
-Sajnálom, de Dougles ügyvéd úr, csak holnap lesz az irodában. Esetleg kíván üzenetet hagyni?
Nem, köszönöm, majd megpróbálom holnap.
Köszönjük hívását- búcsúzott a nő.
-Jake Adams? Hogy találhattam ki ekkora egy badarságot?- hangosan gondolkozott, majd azon töprengett hogyan fogja megmagyarázni ezt a nyomozóknak, és, hogy mit kellene tennie most? Sóhajtott egy mélyet megigazította a nyakkendőjét, kikeresett egy számot a telefonjából és tárcsázott.
Na, csak ezt éljem túl.
Igen, tessék, Benett nyomozó. – mondta határozottan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése