A szerelem, amikor magához hív!
Érezted már azt az érzést amikor, a szellő simítja az arcod, de nem érzed
Keresel valamit a világban, de nem leled?
A fájdalom édes íze elfeledteti Veled, az étel ízét, s az illatokat s csak a gyűlölet, a lemondás, és a beletörődés az, ami úrrá van lelkeden, és vársz valamire, ami felszabadítEléd szeretnék tárni egy másik világot, ahol él még a szeretet, a becsület és az igazság.
De szeretnék egy olyan világot is, ahol van jogunk elmerülni a saját álmainkban, ahol nem lesz rajtunk a torzság, ahol nem állunk mások szolgálatába, ahol nem kell a feloldozásért meghalni a Pokol Tornácán, ahol a lelkem szárnyalhat, és belehalhat a szerelembe. Nem akarom, hogy a szenvedély felemésszen, amit irántad érzek. Nem akarok tovább hazudni önmagamnak. Csak behunyni a szemem és azt érezni, hogy hazatértem.
Soha nem mertem feléd közeledni. Én voltam az, aki sose merte a szavakat hatalomként használni s nem tudtam a szenvedélyem neked adni. Örök szabadságot adtál nekem. Én csak némán ott álltam és a lelkem mesélt. Tisztellek oly annyira, hogy bármit tettem volna. Pedig kívántalak. A lelked és tested egyaránt. Úgy érzem, hogy egy valótlan világban élsz, s ámítod magad. Vagy az a jó, ha mélyen a gyökerétől boncolod az életet, s szomorúan éled meg a csalódást és a felismerést? Megtanítottál egy nagyon fontos dolgot, amit köszönök Neked. Felszabadítottad a lelkem. Egy eszményt adtál. S megváltoztattad az élményt amit érzek miután találkozunk.
Én nem akarom, hogy kötelezettségeid legyenek. Ha akartam volna, hogy beléd szeressek akkor megtörtént volna.. Ha azt mondom szeretem szabad vagyok és ha szabad vagyok szeretem. .. Ne keress olyan dolgot ami nem Rád vár, ne emésszen fel a fájdalom, s arcod leheletének csordult lángját hadd érezzem szíveden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése